Ennek a regénynek rendhagyó a története: először novella volt, szépirodalmi és tudományos-fantasztikus antológiáknak egyaránt kedvelt darabja, utána televízió-dráma lett belőle, s csak azután teljes jogú és méretű regény. Nem véletlen, hogy a tudományos-fantasztikus irodalom is magának követeli Keyes művét: a gyengeelméjű Charlie Gordon zsenivé operálása, majd eredeti állapotába való rohamos visszahanyatlása valóban hálás témája lehet a science fiction népszerű műfajának. De ez a regény több merőben fantasztikus témánál: mélységesen hiteles lélektani rajza egy rokonszenves személyiség fejlődésének, s a tragédiába torkolló befejezés mégsem elkeserítő, hanem felemelő: Charlie Gordon a mesébe illő pálya befutása és a végső zuhanás után is megőrzi emberi tartását, élni akarását, optimizmusát.
Olvastam: 2019. szeptember
Mini könyvklub-ra olvasva
molyos adatlap
Kiadó: Alexandra
Eredeti nyelv: Flowers for Algernon(amerikai angol)
Olvasott formátum: ebook
Hossz: 286 oldal
Adaptáció: van → 1, 2
————————–
——————————————-
Szégyellem bevallani, de amilyen alapműnek számít a Virágot Algernonnak, nekem nem igazán volt ingerem eddig elővenni. Azonban most a hónapban a Mini könyvklub keretein belül volt okom elolvasni, aminek egyrészt azért örülök, mert egy tényleg eléggé ismert történetről van szó egy eléggé érdekes és komoly témával, másrészt viszont kissé sajnálom a dolgot, mert nem tudtam igazán átérezni, értékelni a mondanivalóját, a főszereplő Charlie történetét.
Most több hét elmúltával is eléggé vegyes érzéseim vannak a regényről, ami nemcsak azért van, mert nem szoktam sok hasonló könyvet olvasni, vagy mert nem feltétlenül voltam kíváncsi a sztorira. Sajnos az, hogy tudtam mi a történet fő vonala, nem tudott nagy meglepetéseket okozni, nem tudott a könyv a cselekményével rávenni, hogy olvassam. A benne lévő szerelmi szál sem hiányzott nekem.
Ami miatt viszont igen gyorsan, kb 1 nap alatt a végére értem az mindenképpen a stílusa volt, ahogy láttuk az írásmódon keresztül a főhős “állapotát”, illetve maga az, hogy Charlie szemén keresztül látjuk az eseményeket. Az is nagy szó, hogy 1-2 számomra nagyon depresszív, dühítő esemény, karakter a regényben nem lett olyan módon megjelenítve, hogy túlságosan kiakadjak, vagy dühöngjek miatta. Hiszen itt találkozunk olyan tipusú emberekkel, akit legszívesebben felpofoznánk, kiosztanánk, érzékeljük Charlie szemén keresztül, hogy milyen ha bántanak a “szeretteink”. A kissé scifis, tudományos oldaláról beszélhetünk a regény kapcsán, hiszen egy “okosítási” kísérlet által egy ember és egy egér élete változik meg gyökeresen, sok kérdést fölvetve.
Legyünk rövidek most: témája miatt érdemes beszélni róla, illetve elolvasni is. Én se bántam meg, hogy elővettem, sőt, lehet, hogy a jövőben belenézek még.
Phoenix - Sekai 