A Lear király bemutatóján a címszereplőt játszó színész, Arthur Leander szívinfarktust kap, de halála szinte senkinek sem tűnik fel: ez az éjszaka ugyanis arról lesz híres, hogy ekkor szabadult el a világ legpusztítóbb járványa. Élete és elmúlása azonban láthatatlan szálakkal köti össze képregényrajzoló exfeleségét, Mirandát, a mentősnek tanuló Jeevant és a halálát végignéző gyerekszínész Kirstent, aki húsz évvel később az Utazó Szimfónia nevű vándortársulattal együtt próbál fényt vinni az egymástól elvágott, túlélésért küzdő közösségek életébe.
„Mert életben maradni nem elég.”
Ez a társulat, és egyben a könyv mottója is. A halott színészhez kötődő alakok egymásba szövődő múltján és jelenén keresztül látjuk a végzetes éjszakát, a civilizáció törékeny szépségét, és az új világot, ahol mindig van, aki tovább vigye a fáklyát.
A Tizenegyes állomás Arthur C. Clarke-díjat és Toronto Book Awardot nyert regényét számos nyelvre lefordították. Gyönyörű, lírai könyv a művészet hatásáról és értékéről, amely az apokalipszis után sem veszít fontosságából.
Olvastam: 2018. október
molyos adatlap
Kiadó: Gabo
Eredeti nyelv: Station Eleven(angol)
Olvasott formátum: könyvtári könyv
Hossz: 364 oldal
Adaptáció: nincs
————————–
——————————————-
Folytatódik számomra a Mini könyvklub, melynek keretében előre kiválasztott könyveket olvasunk, véleményezünk, illetve lassan ki is beszéljük őket. 🙂
Most októberben is sikerült megismerkednem az aktuális könyvvel és mivel már megint halogattam az utolsó napig, pár szóban gyorsan meg is emlékeznék a Tizenegyes állomásról.
/A Könyvklubról itt tudhattok meg többet./
k
Most, a befejezés utáni pár hét távlatából én úgy gondolok vissza a regényre, hogy számomra még nem sokszor találkozott témát vesz elő, viszont nagyon más irányból, mint amire számítottam, illetve az is eléggé erősen bennem van, hogy hiába tudott egyedi, váratlan elemeket felmutatnia, mégse tudott kedvenccé válnia.
Mik is lehettek az okok vajon? Nézzük sorban!
Pl. már az kissé meglepő volt számomra, hogy annak ellenére, hogy egy világméretű járvány elszabadulása történik az elején, szinte nem is került középpontba maga a vírus elleni küzdelem, csak olyan téren, hogy itt-ott karanténnal próbáltak védekezni ellene. Oké, ez számomra max azért volt furcsa, mert nem egy vírusos filmet láttam már, így automatikusan azt gondoltam, hogy ilyenkor ennek kiemelt elemnek kéne lennie. Itt viszont elég hamar kiderült, hogy nem fog ilyen irányba menni a történet. Lényegében a vírus, illetve annak elszabadulása egy új korszak kezdetét és a réginek a végét jelentette, melyre az emberek sokszor visszaemlékeznek.
A regény ehelyett inkább egyes karakterekre fókuszált, hogy kinek hogy alakult a sorsa a régi és az új világban. Ezzel kapcsolatban ismét nem voltam teljesen elégedett, mert kissé érthetetlen volt számomra ahogy a karakterek jelen voltak a történetben. Kivel mikor, milyen gyakran találkoztunk, mennyit tudtunk meg róluk végül és hogy… Kissé szokatlan volt e téren a regény és a tetejébe szerintem sokaknak hagyott kérdőjeleket is egyes események, karakterek kapcsán.
Másik kiemelkedő elem, amire főleg kétélű fegyverként tudok visszagondolni, az az időben való ugrálás, mellyel kapcsolatban még most se tudtam igazán dűlőre jutni. Olvasás alatt nem egyszer zavart, hogy nem tudtam melyik fejezetben mire számíthatok, hogy nem tudtam, mikor térünk vissza egy korábban félbehagyott történéshez. Röviden, a “kevesebb néha jobb” esetről van szó nálam itt.
Lényegében milyen volt számomra a Tizenegyes állomás? Az biztos, hogy láttam egy változatot arra, hogy milyen élet várna az emberiségre egy hatalmas járvány után, mikor a megszokott világ megszűnik(vele együtt olyan alapdolgokkal, mint a net, az áram, könnyű élelmezés stb), mit válthat ki a nehezebb élet egyes emberekből, illetve tetszett, hogy Arthur és egy képregény által halvány kapcsolat alakult ki egyes karakterek között.
Valószínűleg újraolvasni nem fogom, de nem fogok rá visszagondolni úgy, hogy megbántam, hogy kézbe vettem. És ez most szerintem elég.
Phoenix - Sekai 