Szepes Norbert szeptemberben új esélyt kap a helyi hatosztályos gimnázium egyik végzős osztályában. De nem egyszerű a beilleszkedés. Tetoválásai láttán többen összesúgnak a háta mögött, mások őrültnek tartják különös szokásai miatt. És persze fontos kérdés, hogy mit szól hozzá az osztály legmenőbb rockere, nem beszélve az éles szemű Farkas Míráról, aki olyan gyanakvón néz rá, mintha küldetésének tekintené, hogy minél többet megtudjon titokzatos új osztálytársáról.
Norbit azonban évek óta nem érdekli a cikizés. Ami igazán számít neki, az az anyjának tett ígérete, az Őry család baráti oltalma, Mikko, a finn tökfej, a városszéli tölgyerdő, az akácméz, és egy félkarú isten. Csakhogy hamarosan felbukkan egy árny a múltból, aki mintha Norbi saját árnyéka lenne – és a fiú kénytelen számot vetni mindazzal, ami miatt ott kellett hagynia régi iskoláját, és meg kell hoznia egy olyan döntést, amelyben nem biztos, hogy a sors istennői a segítségére lesznek…
Olvastam: 2018. szeptember
molyos adatlap
Kiadó: Ciceró
Eredeti nyelv: magyar
Olvasott formátum: Saját
Adaptáció: nincs
————————–
———————————————–
Ismét elindult a Mini könyvklub, méghozzá a 11., melyre ismét jelentkeztem és szokásomhoz híven ismét az utolsó pillanatban jönnék hozzá az első “értékeléssel” is. XD
/A könyvklubról itt olvashattok többet./
Sajnos kissé szerencsétlenül indult a könyvklub számomra, mert az első kiválasztott olvasmányunk nem volt elérhető könyvtárban és online se nagyon találtam meg. Emiatt egy nem éppen rám jellemző dologra vetemedtem, egyszerűen megvettem magamnak. Úgyhogy saját könyvet forgathattam, míg megismerhettem Szepes Norbert történetét, méghozzá egy igazán tetszetős kiadást. Mit mondhatnék, külső adottságok terén(borító, betűtípus stb) csillagos ötös volt számomra a Bolyongó. Magáról a történetről szólva pedig… talán jobb, ha lentebb részletezem kicsit.
A fülszöveg alapján kissé féltem a regénytől, mert érezhetően számíthattam ilyen témákra, mint pl. iskolai közösségbe való beilleszkedési nehézségek, csúfolódás, igazságtalan bánásmódok… Viszont másrészről be lett dobva az én olvasatomban olyan is, hogy skandináv kultúra, illetve mivel egyrészt iskolai környezetben játszódik a történet, reméltem, hogy lesz a tanulásnak, érettségire való készülésnek is szerepe. Hát, kb meg is kaptam, amire számítottam, persze több mással együtt, amit nem láttam előre.
Az első pozitívuma a regénynek számomra mindenképpen az, hogy egy amolyan ismeretterjesztő, gondolkodásra késztető élményt ad az olvasása alatt. Hiteles jelenetek tanórákról; érdekes beszélgetések változatos témákban(vallás, életvitel, történelem stb); “elhintett” bölcsességek, tanácsok, melyek miatt igazán örültem, hogy saját könyvemről van szó, hiszen később akár aláhúzhatom benne a számomra fontos dolgokat. XD
Másik pozitívum számomra maga Norbi karaktere volt, persze nem úgy, hogy mindig 100%-os mértékben egyetértettem vele, illetve nem vált teljes egészében imádott karakterré sem, de a többi szereplő közül mindenképpen ő emelkedett ki nálam leginkább. Tetszett, hogy képes volt könnyedén kezelni ahogy az osztálytársai, tanárai ferde szemmel, félelemmel, gyűlölködve néznek rá és nem igazán akarják őt megérteni. Persze ez se volt mindig így, illetve ő se tett mindent helyesen, de az út, amin végigment, az mindenképpen becsülendő szerintem, illetve az, ahogy éli az életét, az engem inkább kíváncsivá tesz, mint hogy lenézzem vagy féljek tőle. Furcsa volt számomra kicsit, hogy tetoválásai, illetve kissé idegen hite, szokásai ennyi bajt, meg nem értést okozzon.
Viszont Norbi a végén okozott egy “fekete pontot” is számomra, mikor azt a döntést hozta amit. Nem értettem ezt, kissé dühös is lettem rá, így nem épp vidám befejezést okozott a Bolyongó.
És, ha már egy negatívumot megemlítettem… A regény nagy részében ott volt a levegőben az, hogy Norbinak van egy sötét, titkos múltja, vagyis a nagy kérdés, hogy vajon mi történt az előző sulijában, miért rúgták ki. Na, ez szépen adta is a löketet, hogy olvassam, hiszen kíváncsivá tett, vártam, hogy mikor derül ki a teljes titok és érdekes módon nem éppen ütött akkorát, mint számítottam. Oké, ez igazából egy félig-meddig negatívuma a Bolyongónak, mert még most se tiszta számomra, hogy mi is a bajom vele igazán.
Ezt inkább el is teszem későbbre, inkább megemlíteném azért Mirát is, ki inkább a kevésbé kedvelt karakterek sorát bővíti. Egyrészt már a kezdeti “húzásaival” tudott kicsikét bosszantani, másrészt azt, hogy Norbi “love interest”-jévé válik, az nem igazán jött be. Volt benne olyan zavaró, “csak nekem lehet igazam” stílus, ami kissé idegesítő volt. Az az egy dolog viszont tetszett, ahogy segített Norbi múltját lezárni. XD
Röviden, számomra nem igazán a fő cselekmény, hanem a “körítés”, az elrejtett mondanivalók, kisebb mellékszálak miatt tetszett igazán a Bolyongó. Másokkal szembeni elítélet, testi-lelki iskolai bántalmazások, tanári-szülői viselkedés, az élet céljai stb.
Én mindenképpen újraolvasom még és ajánlom másoknak is nyugodt szívvel. 🙂
———————————————
/Meg.: Tudom, ez most egy elég rövid bejegyzés volt, melyben sok minden gondolat tuti kimaradt a könyvvel kapcsolatban. Sajnos most eléggé szépen benne vagyok az olvasási-írási válságban egyaránt, de igyekszem összeszedni magam! Kis türelmet kérek./
Phoenix - Sekai 